bejegyzés 3:

2013. okt. 18.-n lelkes ásványbúvár csapat útra kelt egy panorámás busszal Budapestről Szerencs felé, hogy felfedezze a csodás zempléni táj Legyesbénye környéki ásványvilágát.

A csapatban voltak egyetemisták, aranyművesek, drágakőszakértő tanoncok, amatőr ásványgyűjtők, ékszerbecsüs nebulók és hát persze vezetőnk, dr. Takács József minerológus, a V-Pearl Oktatási Központ vezető tanára.

A Legyesbénye melletti Monokon, az Ingvár tó természetvédelmi területén kezdtük az ásvány-tanulmányozást. Itt, a riolit nevű kőzet repedéseiben hidrotermás eredetű különféle, többnyire átlátszatlan opálváltozatokat találtunk csodás színekben pompázva. Mint megtudtuk az egyes színeket a különböző szemcseméretű, vastartalmú zárványok okozzák. Az opál színe a zárvány nagyobb szemcseméreténél lila, kisebbnél vörös, még kisebbnél rózsaszínű lett.

Mivel természetvédelmi terület, így csak a szabadon talált ásványokat vizsgáltuk, csodáltuk meg, és a vésőt, kalapácsot nem használtuk.

Az ősz, csodás színekben pompázó nappal ajándékozott meg minket, megspékelve az Ingvár halastó mélykék színével, és a hegyoldalon található nap érlelte szőlők, dűlők szivárvány színeiben pompázó látványával. A levegő tiszta, friss és üde volt, természetbe csalogató.

Második állomásunk a zempléni hegyek, dombok kanyargós útjain, Erdőbényén át a birkalegelőre és egy éppen száraz patak medrébe vezetett, ahol üledékes eredetű opálok garmadája várt minket. Az itteni viaszsárga, barna, vörösbarna, többé-kevésbé áttetsző opálváltozatok egy 12-13 millió éves lefűződött medencében ülepedtek le. Színük itt is a vashoz kötődik, de itt a vas beépült az opál szerkezetébe.  

Végre elő a vésőkkel és kalapácsokkal és harkályokhoz méltón a csapat igazi terepmunkába kezdett. A szorgos munka, csak fokozta a jó hangulatot és növelte a viccek sokaságát.

Kiélve bányász ásó – túró hajlamainkat újra buszra szálltunk és a kanyargós utakat követve eljutottunk a meseszép Erdőhorváti község határában található hidrotermás eredetű kalcedon-telér vonalához, ahol lila, zöld színekben pompázó moha-achátok után  kutattunk a mállott, andezit nevű kőzet repedéseiben. Szerencsénk volt, mert szinte a föld felszínén találtunk szebbnél, szebb példányokat. S a nap végén beindult a cserebere, volt oly lelkes kutatónk, aki fiatal kora ellenére egy egész doboznyi ásványt gyűjtött be a lelőhelyeken aktívan segítő nagymamája kíséretében.

Egy nap kevés, Zemplén oly sokszínű ásványvilágát és földtörténetét megismerni, így volt szerencsénk egy kőzet zseni nagyapa ásvány-kőzet-kövület kiállítását meglátogatni és hatalmas tudástól duzzadó előadását megtekinteni Tállyán. Ezt mindenkinek magának kellene meghallgatnia és megtapasztalnia, mert szavakkal nem lehet leírni, mindazt, amit ott láttunk és hallottunk. Volt ott ősi bogarak és madarak nyomait magukba záró kőzetektől kezdve megkövült fatömbökön át a fluoreszkáló „egzotikus és misztikus” ásványokig minden kiállítva egy közel 300 éves Tállyai házban, Encsy Gyuri bácsi tulajdonában: https://www.tallya.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=209:encsy-gyoergy-tokaj-hegyalja-foeldtani-gyjtemenye&catid=54:latnivalok-kiallitasok&Itemid=112

A természet csodái, itt a Zempléni táj ölén is mindenkit várnak élményekre és a szebbnél, szebb ásványok, kőzetek, kövületek gyűjtésére. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek!

S hogy a helyi tokaji gasztronómiának is hódoljunk meglátogattuk Tállyán Hollókői József pincészetét zsíros deszka- és borkóstolóra: https://hollokoiborpince.hu/

Furmint, félédes hárslevelű, muskotály, 3 puttonyos aszú és kései szüretelésű bor volt a mámorító kínálat. Nem csalódtunk se József élvezetes borászatot és a Tokaji borokat bemutató előadásában, se a kóstolt borokban, sőt még be is spájzoltunk a télre, kicsit megterhelve a buszunk teherbíró képességét.

Köszönjük ezt a szép napot dr. Takács József tanár úrnak.

  bejegyzés 1:

Szerencs - Miskolctapolca - Lillafüred - Diósgyőr - Sárospatak:

Környék felfedezését igazából barátnőmmel Vanival és kislányával Virággal, és az egyik kedvenc unokaöcsémmel Olivérrel kezdtük el.

Megérkezésünk napján kezdtük a szerencsi vár meseszép, romantikus kertjének megtekintésével. A gyerkőcök nagyokat futkároztak, sajnos a képeslap és a helytörténeti kiállításról már lemaradtunk, de ami késik, nem múlik, így is nagyon jólesett a séta a friss levegőn, a gyerekek öröm rohangászása és béka üldözése a kert helyi kis csermelyében és tavában. Jobb szórakozást nem is találhattunk volna nekik!

Majd másnap Miskolctapolca barlangfürdő volt a cél, kiélvezve csobbanás, napozás  és gyermek kacajok örömeit, nem beszélve a zegzugos barlangfürdő labirintusának izgalmáról és a vízi aerobik kihívásairól, utóbbit különösen Virág élvezte.

S jött a Diósgyőri vár, pénzverdével és kissé véres, rémisztő  középkori történelmet megidéző panoptikum tárlatvezetéssel. Emlék érmet is készítettünk Olival, igazi fiús ajándék volt Mamónak ( alias Nagymama) és Győgyőnek ( alias hadtápfelelős nagynénink).

Átkocsikáztunk Lillafüredre sétálni a vízesés erdei ösvényén és megcsodálni a Palotaszálló park virág kompozícióit. Egyszer, ide is visszajövünk ide is a barlangrendszert megnézni, kis vasutazni és csónakázni a tavon. S jött Sárospatak a várak vára, tömény történelemmel, vár kisasszonyokkal Virág nagy örömére és hős lovagi mesékkel és persze kiállított kardokkal fémjelezve Olivér örömére.

Adtunk a kulináris élvezeteknek is a vár lovagi étteremében, hú az a galamb húsleves, és cipós leves, ki tudja mi volt a neve már, s a fini rétes is felejthetetlen volt. Várból csodás a kilátás a Bodrogra, jó nagy sétát tettünk, már mi felnőttek, mert a gyerekek csak a rohangálós üzemmódot ismerve keresztbe kasul szelték a vár külső falainak romjaival határolt területet.

S a végén mindent megkoronázva megtömtük hasunkat a szerencsi híres Buffallo Bill étteremben, cowboy nyeregben.

bejegyzés 2:

Sárgaborház - Füzérradvány Károlyi kastély - Regéc:

Késő du.-n indultam el kicsit adva a lustaság kényelmének. Megtudtam, hogy a Sárgaborháznál ( Disznókői borászat Mezőzombor) termelő piaci kirakodó vásár van, így betértem egy sétára, volt ott minden kézműves fagyi és Japán ideszakadt fia által termelt és terjesztett tokaji borecet, házi sajt és tejtermék, kolbász és szalonna, szép hímzett terítő és természetesen finom tokaji bor és bor különlegességek.

Hogy ment az idő nyúltalpat véve igyekeztem tova Füzérradvány romantikus angol kertes kastélyába, az út oda néha hepehupás volt, talán lesz egyszer erre is EU támogatási keret, megérné...

A kastély eddig felújított része csoda szép, elegancia és afrikai és európai vadász trófeák misztikuma árad belőle, hát  tudott élni a Károlyi - dinasztia … angol kert, arborétum több száz éves fákkal, anno háború előtt repülő leszálló pálya is volt itt, hihetetlen …. a képek magukért mesélnek … szebb kastélyt nem is álmodhatna egy hercegkisasszony … IGAZI kikapcsolódás volt, lélekmelegítő és feltöltő.

S hogy jött a naplemente, igyekezve Regéc vára felé vettem utam egy kis vár mászás kalandra vágyva.  Tudni kell, hogy nem vezetnek fel a várba végig valós lépcsők, hanem a vár korábbi  romjain jutunk fel a mostanra restaurált részbe.

Hát sokan már nem voltunk, csak 4-n a naplementében, de a látvány a várat körül ölelő völgyre és erdeire a fokozódó sötétedésben is mámorító volt. Úgy éreztem magam, mintha egy középkori kosztümös film epizód szereplője lennék, kémlelve a távolból jövő esetleges ellenséget az őrtoronyból, jó hogy nem hagytam ki a várat pedig a helyi önkéntes, alkesz idegenvezető a kocsmánál azt javasolta forduljon vissza aranyoskám, mert már bezárt a vár 6 körül, de engem hajtott a kaland és a kíváncsiság és MEGÉRTE!!!